kánon: a bibliai könyvek jegyzéke - az került bele, ami sugalmazott. Ami a Bibliában nincs benne, az nem sugalmazott, vagyis apokrif.
deuterokanonikus: olyan bibliai könyv, melyet nem minden felekezet fogad el (pl. zsidók, protestánsok), de mi, katolikusok igen
apokrif: bibliainak tűnő irat, mely valójában nem is az, mert nem sugalmazott (időnként tanulságos, de általában mese habbal)
Példaszövegek
Ritkán olvasott bibliai szövegek:
Részlet Lukács evangéliumából:
Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: „Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.” Ő azt felelte nekik: „Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’, nem ítéltétek volna el a vétleneket. Mert az Emberfia ura a szombatnak.”
Mikor onnan továbbment, bement a zsinagógájukba. Íme, volt ott egy elszáradt kezű ember. Hogy megvádolhassák őt, megkérdezték tőle: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Ő azonban ezt felelte nekik: „Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt? Pedig mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.” Ezután így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt.
Lk12,1-14
Részlet az Énekek énekéből:
Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni,
hogy veled együtt keressük?
Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen. Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.
Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor! Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll. Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik,
meddő egy sincs közöttük. Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött. Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak, de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják: „Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?” Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.
Én6,1-11
Részlet Sirák fia, Jézus könyvéből:
Amikor még ifjú voltam, mielőtt utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban. A templom előtt könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő. Szívem örömét lelte benne, egyenes úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam. Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam, nagy bölcsességre tettem szert, és nagy előmenetelt tettem benne. Dicsőítem őt, aki bölcsességet adott nekem! Eltökéltem, hogy gyakorlom is, buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent. Küszködött érte a lelkem, és amikor gyakoroltam, megerősödtem.
Sir51,18-25
Ritkán olvasott bibliai szövegek deuterokanonikus könyvekből:
Részlet a Bölcsesség könyvéből:
Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj, s a szeplőtelen élet az igazi aggkor. Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét, elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét. Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet. Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be. Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből. A népek látták, de meg nem értették, és nem vették szívükre azt, hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira. Az igaz azonban, ha meghalt, megítéli az életben maradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé lett ifjúkor a bűnös hosszú életét. Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle Isten, és miért helyezte őt az Úr biztonságba. Látják őt és lenézik, az Úr azonban kineveti őket. Ők pedig becstelen hullává lesznek, és gyalázatban lesz részük a holtak közt örökre, mert ő letaszítja az ilyen gőgösöket, hogy meg sem mukkannak, és ledönti őket alapjukról. Végső pusztulásra jutnak és nyögnek, emlékük pedig elenyészik.
Bölcs4,7-19
Részlet a Makkabeusok első könyvéből:
Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!” Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére. Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket. Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre. Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez. Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott. Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték. Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele. Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt. A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket. Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek. A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat. Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba. Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak. A 148. esztendőben a kilencedik hónap – azaz a Kiszleu hónap – huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak, és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint. Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében. Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket. Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal. Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot. Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át. Abban az időben Sion hegyét magas fallal és erős bástyákkal vették körül, nehogy visszatérjenek a pogányok és lerombolják, mint korábban tették. Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje.
1Makk4,36-51
Apokrif szövegek:
Figyelem: a címekben jelzett szerzők valójában nem a szövegek igazi szerzői!
Mária József házába kerül
Jakab ősevangéliuma, részlet
Amikor Mária tizenkét esztendős lett, a papok tanácskozni kezdtek, mit tegyenek a serdülő lánnyal, hogy ne szennyezze be az Úr szentélyét. Abban maradtak, hogy imádkozni fognak, és amit az Úr kinyilatkoztat nekik, azt fogják tenni.
Kisvártatva megjelent az Úr angyala, és azt mondta Zakariásnak, a papnak:
- Hívd ide az összes özvegyembert, mindegyik fogjon meg egy ágat, és akinél az Úr jelet ad, az vegye magához Máriát. Így is lett, összesereglett a sok özvegyember, köztük József, az ács.
József, amikor megkapta az ágat, egy galamb szállt le a fáról, és megült József fején. Ekkor a pap azt mondta Józsefnek, jelt adott az Úr, neki kell megőriznie az Úrnak szentelt szüzet. József kissé ódzkodott ettől, azt mondta, fiai vannak, ő pedig már öreg, nevetség tárgyává lesz, ha hazaviszi ezt a szűz lányt. De a pap meggyőzte őt, hogy nem ellenkezhet Isten akaratával szemben. József tehát magához vette Máriát, hogy őrizze őt.
Elvi probléma: A szöveg annyira központi helyen kezeli Szűz Mária szeplőtelenségét, hogy Józsefet nem mint férjét, hanem mint nevelőjét írja le.
Tamás Indiába megy
Tamás apostol cselekedetei, részlet
Abban az időben mi, apostolok mind együtt voltunk Jeruzsálemben, a Péternek nevezett Simon és testvére, András, Zebedeus fia, Jakab és testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Alphaios fia Jakab és a kánaáni Simon, meg Judás, Jakab fia, és felosztottuk a világ részeit, hogy mindegyikünk elmenjen arra a vidékre, amelyik jut neki, ahhoz a néphez, amelyikhez küldi őt az Úr. India sorsvetéssel az Ikernek is nevezett Judás Tamásnak jutott, de nem akart elindulni, mondván, hogy testi gyengesége miatt nem utazhat, meg hogy „zsidó létemre hogyan mehetnék az indusok közé, hogy az igazságot hirdessem”? Ilyesmiket gondolt hát, és így beszélt, amikor aztán egy éjszaka megjelent neki az üdvözítő, és így szólt hozzá: „Ne félj, Tamás, indulj el Indiába, és hirdesd ott az igét, mert veled van a kegyelmem!” De ő nem engedelmeskedett, csak ezt hajtogatta: „Küldjél máshova, ahova akarsz, mert az indusokhoz nem megyek.”
Így beszélt, és ezt fontolgatta Tamás, ám abban az időben történetesen ott járt a városban egy kereskedő, aki Indiából jött, név szerint Abbanés; Gundaphoros király küldte őt, s azt a megbízást kapta, hogy vegyen neki egy ácsot, és vigye el hozzá. Az Úr megpillantotta a kereskedőt, amint délben a piacon ténfergett, s megszólította: „Akarsz egy ácsot venni?” „Igen”, felelte. Az Úr ezt mondta neki: „Van egy ács rabszolgám, s el akarom adni.” Ezt mondta, megmutatta neki messziről Tamást, megegyezett vele három font ezüstben és elkészítette az adásvételi szerződést: „Én, Jézus, Józsefnek az ácsnak a fia, elismerem, hogy Judás nevű szolgámat eladtam neked, Abbanésnak, Gundaphoros indus király kereskedőjének.” A szerződés megkötése után az Üdvözítő fogta a Tamásnak is nevezett Judást, és odavitte őt Abbanéshoz, a kereskedőhöz. Amikor megpillantotta őt Abbanés, ezt kérdezte tőle: „Az urad ez az ember?” Az apostol így válaszolt: „Igen, az uram.” „Megvettelek tőle” – mondta neki. Az apostol hallgatott.
Elvi probléma a teljes (itt le nem írt) szöveggel van, mert hittanilag nem mindenhol állja meg a helyét. Erről a részletről egyszerűen csak nem biztos, hogy igaz - ennek ellenére ez a leírás alapján tisztelik védőszentjüknek Szent Tamást az indiai keresztények.
A gyermek Jézus
Tamás evangéliuma
Annás írástudó fia pedig ott állt Józseffel együtt, és kezébe vett egy fűzfaágat, majd azzal elvezette a vizet, amit Jézus összegyűjtött.
Amikor Jézus meglátta, mi történt, haragra gerjedt, és azt mondta neki: – Te kártékony, istentelen és esztelen, mit vétettek neked a gödrök és a víz? Íme, most te is elszáradsz, mint a fa, s nem hozol lombot, sem gyökeret, sem gyümölcsöt.
A gyermek pedig azonnal teljesen kiszáradt. Jézus pedig eltávozott, és visszament József házába. Az elszáradt gyermeket pedig szülei felemelték, és ifjúságát siratva elvitték Józsefhez, vádolva őt, hogy olyan fia van, aki ilyeneket cselekszik.
Ezután ismét átment a falun, és egy rohanó gyermek a vállának ütközött. Ekkor Jézus elkeseredve ezt mondta neki: – Nem fogsz tovább menni az utadon! Az tehát azon nyomban összeesett és meghalt. Amikor pedig néhányan meglátták, mi történt, így szóltak: – Honnét származik ez a gyermek, hogy minden szava megvalósult tett?
Elvi hiba: Jézus minden emberi tulajdonságot magára vett, kivéve a bűnt - ez a szöveg mégis gyilkosnak állítja be.
Jézus és a gyík
Részlet Christopher Moore Biff evangéliuma c. könyvéből
Amikor először pillantottam meg őt, aki később megváltotta a világot, éppen Názáret főterén, a kút közelében üldögélt, és egy gyík lógott ki a szájából. Csak az állat farka és hátsó lába látszott ki, a másik fele benne volt a szájában. Ő is hatéves volt, akárcsak én, szakálla még közel sem serkent ki, úgyhogy nemigen hasonlított a képekre, amiket róla láttatok. Két szeme az arcát keretező kék-fekete hajtincsek közül mosolygott kifelé, akár két sötét mézcsepp. Azokból a szemekből olyan fény sugárzott, ami idősebb volt Mózesnél is.
- Tisztátalan! Tisztátalan! - kiabáltam a fiúra mutogatva, hogy anyám lássa, ismerem a Törvényt, de anyám rám se hederített, ahogy a többi anya se, akik a kútból merték a vizet.
A fiú kivette a szájából a gyíkot, és odaadta az öccsének, aki mellette csücsült a porban. A pisis egy kicsit játszott a gyíkkal, addig-addig bizergálta, míg az állat felkapta a fejét, mintha harapni akarna, akkor a pisis megfogott egy követ, és beverte a gyík fejét. Ezután megzavarodva lökdöste a döglött gyíkot a porban, és amikor felfogta, hogy az bizony már nem megy sehová, kezébe vette és visszaadta a bátyjának.
Gyík megint be a szájba, de mielőtt kiabálhattam volna, már jött is ki: elevenen, nyűgösen, harapásra készen. A fiú visszaadta öccsének, aki szinte nyomban szétkente a kővel, és az egész kezdődött elölről.
Még háromszor néztem végig a gyík halálát, majd azt mondtam:
- Én is hadd csináljam!
A Megváltó kivette a gyíkot a szájából:
- Melyik részt?
Akár meg is történhetett, de ez egy kortárs író munkája, amit még nem kanonizált az Egyház, és valószínűleg nem is fog (ennek okát olvasd itt).