A ministránsok két védőszentje.

Szent Tarzíciusz

 Rómában élt a 3. században. Nagyon bátornak mutatkozott a keresztényüldözések idején, és sokszor meglátogatta a börtönbe vetett keresztényeket. Az egyik napon nehéz feladatra vállalkozott: el kellett vinnie az Oltáriszentséget a halálraítélt keresztényeknek, akiket különösen őriztek. Találkozott sajnos iskolatársaival. Megállították, és kényszerítették, hogy játsszon . A többiek észrevették nála a szentséget és azt akarták, hogy adja nekik. Ő ellenkezett, erre megverték. Amikor az egyik katona, akit Tarzíciusz ismert, rátalált, a gyermek még élt, de az Oltáriszentséget magához vette, hogy ne kerüljön iskolatársainak kezébe, majd belehalt sérüléseibe.

Savio Szent Domonkos

 
Savio Szent Domonkos Rivában született, Chieri mellett, Észak-Olaszországban. Ötéves korában tanulta meg a szolgálatot. Jó emlékezőtehetséggel és éles ésszel rendelkezett. Már hétéves korában járulhatott az Úr asztalához, ami abban az időben nem volt általános szokás. Ekkor fogalmazta meg jelmondatát: "Inkább meghalok, semhogy bűnt kövessek el." A hagyomány szerint jó példával járt elől az iskolában is, vezette társait a rossztól a jó felé.

 Megismerkedett Bosco Szent Jánossal, aki pártfogásába vette. Beteg édesanyjáért a Szent Szűzhöz imádkozott. Édesanyja felépült. Alig 15 évesen, súlyos betegségben halt meg.